Néhány gondolat a kézi hímzéstől a gépi hímzésig :) + egy jó ajánlat hol hímeztess :)

 Mosoly Manó kaladjai

1.mese

Volt egyszer egy vidám, jókedvű manó, akit Mosoly Manónak hívtak. Mosoly Manó mindig mosolygott, és mindenkit boldoggá tett a vidámságával. Mosoly Manó nem igazi manó volt, nevét apró manótermetéről, és mosolyáról kapta. Otthona egy szép, friss illatú erdő mélyén volt, ahol rengeteg erdei állat és kiváltképp sok énekes madár élt.

Mosoly Manónak volt egy különleges képessége: mégpedig a mosolya, igen a mosolya volt a varázspálcája, amivel mindig épp azoknak segített, akiknek szükségük volt rá. De senki sem tudta, hogy Mosoly Manó volt a segítség, mert ő csak a kis ovis gyerekek szemeinek volt látható. Olyan képessége is volt, hogy a gyermekek álmaiba mosolyt hozón belebújjon. A rossz álmokat elkergette, és helyette csupa kacagást, vidámságos jókedvet teremtett. Ha látsz egy gyermeket álmában mosolyogni, szinte biztos lehetsz benne, hogy Mosoly Manó van jelen valahol a közelben.

Egy napon Mosoly Manó elhatározta, hogy egy kis kalandra indul. Kiment az erdőbe, hogy megtalálja a legszebb virágot az összes közül. Amint járt-kelt az erdőn, Minden állatnak a fülébe dúdolt egy kis varázslatot, amitől a madarak gyönyörűen csicseregtek, varázslatára a nyuszik, őzikék, és a többi állat is boldogan járta tovább saját útját. Mosoly Manó megcsodálta az erdő gyönyörű színeit is. Imádta az erdőt.

Ahogy sétált, Mosoly Manó egy kis nyulat talált, aki elakadt egy bokorban. Mosoly Manó odament, és kiszabadította a kis nyulat. A nyúl boldogan ugrált körülötte, és Mosoly Manó pedig megajándékozta kedves mosolyával.

Addig sétált tovább, míg megtalálta a legszebb virágot az erdőben. Mosoly Manó elvitte az óvodába, és elültette ovisok kertjében. Reggel, amikor az gyerekek megérkeztek az óvodába csodálatos virágokat találtak az udvarukon, ámultak, és bámultak, és ámulás közben az erdő varázslata érintette meg a szívüket, amitől maguk se tudták miért, de olyan béke, és nyugalom költözött napjaik közé, ahol nem volt helye veszekedésnek, csak vidám kacajnak, boldog játéknak.

Ezen a napon Mosoly Manó rájött, hogy a legnagyobb kincs az, amikor valaki másnak örömet szerez. És azóta is Mosoly Manó mindig kész segíteni, boldoggá tenni mindenkit az erdőben, és az emberek között. És hogy aznap éjjel ő mit álmodott, azt nem tudom, de a széles mosoly végigkísérte az álmán.

Beatrix Mosolyboltja