Édesanya hangja, éneke, mondókái, és a zene az egészséges fejlődéséért

 Édesanya hangja, éneke, mondókái, és a zene az egészséges fejlődéséért

Az édesanya hangja, éneke és mondókái nagyon fontos szerepet játszanak a baba egészséges fejlődésében. Az anyai hang sokkal többet jelent, mint pusztán kommunikációs eszköz. Az anya hangja segít a baba személyiségének kialakításában, a kapcsolatok kialakításában, az érzelmi fejlődésben, és az intelligencia fejlesztésében is.

Az édesanya hangja az első hang, amit a baba hall a világban. A magzati időszakban már megszokja az anya hangját, ezért az anya hangja nyugtató, megnyugtató hatással van a babára, ami segít az anya és a baba közötti kötődés kialakításában, és nagyon fontos megemlíteni, hogy az anyanyelvi fejlődés legfontosabb alappillérje.

Van, aki csak jókedvében énekelget, van, aki hangszeren is ki tudja fejezni önmagát. Bármelyik legyen is mindenképpen jó hatása van a testi – lelki fejlődésre, és a szellemi egyensúly megteremtésére. Mindez a beszédfejlődés szempontjából is meghatározó, fontos eleme a fejlődésnek, és fejlesztésnek.

A dalok ismételgetése, a lovalgoltatók, döcögtetők és a rímek használata segíthet a baba nyelvi készségeinek fejlesztésében, amelyek kulcsfontosságúak a későbbi kommunikációs készségek fejlesztésében.

Az édesanya hangja fejleszti a baba társas kapcsolatainak kialakulását is. Az édesanya szótagjainak és hangjainak követése segíthet a baba számára a kommunikációs interakciókban, ami elengedhetetlen a társas kapcsolatok és a szociális interakciók kialakításában.

A ritmus segítségével egészségesen kerülnek mozgásba a beszélőszervek, s ez elősegíti a beszéd könnyedségét. A beszédnehézségekkel küzdő, pl. dadogó kisgyermekeknél kiváltképp kiemelt jelentősége van. Az ének, a zene, a ritmus hatása nem csak a szép beszéd kialakulásában alapvető, de a mozgásfejlődésében is fontos szerepe van a korai mondókázásnak, térden lovagoltató versikéknek, höcögtetőknek. A beszéd alapeleme a ritmus, ezért a ritmusos mondókák segítik a beszéd belső ritmusának kialakulását. Minél többet mondókázunk a kicsikkel, annál biztosabban előzhetjük meg a beszédhibák kialakulását. Rengeteg ritmusos mondókát találunk népi gyűjteményekben. „A kisgyermekkori irodalmi élmény a szülővel, az elfogadott felnőttel való közvetlen testi kontaktusban gyökerezik. Ennek fontos eleme a gyermek ritmikus mozgatása, ringatása, hintáztatása miközben körbeveszi, körülöleli őt a szülő lüktető beszéde is.  A fejlődés során ezt az összetett örömteli élményt (a szülői közelség és a szabályos mozgás örömét) a vers önmagában is képes lesz majd felidézni.” 

A kisgyermek lételeme a ritmus, s a ritmus iránti vágya teret követel magának. Az ismétlődő verssorok mondogatásában órákon át képes elmerülten részt venni; a sokszori ismétlés neki sohasem unalmas.

Összefoglalva, az édesanya hangja, éneke és mondókái, a ritmusosság, a zene rendkívül fontos szerepet játszanak a kisbabák és a kisgyermekek egészséges fejlődésében. Segíthetnek az érzelmi kapcsolat kialakításában az anyával, a nyelvi készségek és a kommunikációs készségek fejlesztésében, valamint a társas kapcsolatok kialakításában hozzásegítve a boldog gyermekkor megélését 😊

Kodály azt írja: „…a zenével nemcsak zenét tanulunk. […] az ének felszabadít, bátorít, gátlásoktól, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi–lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat, egész embert mozgat, nem csak egy részét. […] Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a csírájában minden emberben meglévő zeneérzéket, s ezzel megadja a zenei műveltség alapját, amivel azután szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.” 

forrás:

Horgas Béla–Levendel Júlia–Trencsényi László: A gyerekek másképp olvasnak. Minerva Bp. 1976.

 Kodály Zoltán 1974: I. 304.

kép:pixabay